Ich habe den Film auf englisch geschaut, das war über den Job in Zypern.Dann ist es mir eindeutig klar geworden, ich will das nicht machen.Ich möchte endlich anfangen mein Leben einrichten.
Ich habe ganz viel Platz jetzt in mir, und so bin ich ganz frei und froh geworden.
Ich habe ganz viele Ziele gefunden, worum muss ich schonmal heute besorgen.
Aber was für eine Laune habe ich heute, das zeigt, womit ich heute mich unterhalte.
Ich bin mein Haus, in dem ich lieb von Anfang an.
Ich bin mein Licht, es fühlt mich Scheint, wenn ich es nie kann.
Ich bin mein Bot, das kommt, wenn ich nie schwimmen kann
Ich bin mein Buch, in dem ich lese ein leben lang
Geht's einmal, geht's auch nochmal,geht es nochmal, gehts auch von vorn.
Das von vorne gehts, das erste Anfang.
Wenn ich mich anfang, geh ich verlor'
In meiner Zeit, die schneller läuft als ich es kann
In mein Problem das in mir wunsch von Anfang an.
Doch geht's einmal, geht es auch nochmal, geht es nochmal, gehst auch von vorn'
Ich bin der Traum, der zu mir spricht, ich bin der weg der zu mir spricht
Ich bin der weg, auf dem ich geh'
Ich bin die Frage, die ich nie verteht.
Ich bin die Frage, die ich nie versteht.
Ich liebe Rosenstolz....sie singen einfach aus der Seele...und so, wenn ich musste ein Paar Dichter nennen, die ähnlichen werken gemacht haben, dann würde ich hier anfangen mit.....
József Attila: TALÁN ELTŰNÖK HIRTELEN...http://www.youtube.com/watch?v=WrbZHDuVP5U |
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
/1937. nov./
Dann nachher würde ich schon mal weitergehen mit....
Szabó Lőrinc: Az Egy álmai
Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.
Mire várjak még tovább, a jövőt
lesve alázatosan?
Fut az idő, és ami él,
annak mind igaza van.
Én vagy ti, egyikünk beteg;
és mégse nézzem a fegyvereket,
hogy szeretet vagy gyűlölet
közelít-e felém?
Ha mindig csak megértek,
hol maradok én?
Nem! Nem! nem bírok már bolond
szövevényben lenni szál;
megérteni és tisztelni az őrt
s vele fájni, ha fáj!
Aki bírta, rég kibogozta magát
s megy tőrök közt és tőrökön át.
Ketten vagyunk, én és a világ,
ketrecben a rab,
mint neki ő, magamnak én
vagyok a fontosabb.
Szökünk is, lelkem, nyílik a zár,
az értelem szökik,
de magára festi gondosan
a látszat rácsait.
Bent egy, ami kint ezer darab!
Hol járt, ki látta a halat,
hogyha a háló megmaradt
sértetlenűl?
Tilalom? Más tiltja! Bűn? Nekik,
s ha kiderűl!
Bennünk, bent, nincs részlet s határ,
nincs semmi tilos;
mi csak mi vagyunk, egy-egy magány,
se jó, se rossz.
Rejtőzz mélyre, magadba! Ott
még rémlik valami elhagyott
nagy és szabad álom, ahogy
anyánk, a végtelen
tenger, emlékként, könnyeink
s vérünk savában megjelen.
Tengerbe, magunkba, vissza! Csak
ott lehetünk szabadok!
Nekünk többé semmit sem ad
ami kint van, a Sok.
A tömeggel alkudni ha kell,
az igaz, mint hamu porlik el;
a mi hazánk az Egy, amely
nem osztozik:
álmodjuk hát, ha még lehet,
az Egynek álmait!
